Tegnap este 9-10 körül éppen bioszt próbáltam agyamba töményíteni, amikor hangos visításokra lettem figyelmes. Először nem törődtem vele, azt hittem a kutya vagy a macska az. Amikor hallottam, hogy feljött valami állat és ennek okául történik a sikítozás odalent, gondoltam, segítek elhárítani a problémát, így felkeltem fárasztó nyugalmi állapotomból és elindultam.
Benéztem mindenhova, de először nem láttam semmit, egészen addig, amíg tudtomra nem lett adva, hogy denevér tette látogatását otthonunkban és a nappalin át behatolva felereszkedett, végivonulva házunk egy pontsorozatán.
Ekkor benyitottam a nővérem szobájába és ott szembesültem vele. Először nagyon ijesztő volt, majdnem nekem csapódott, ahogy körözött a szobában, így térdemet ereszkedve tartottam a következő pillanatokra. Pár másodpercre igazán kellemes volt, úgy éreztem magam, mint egy terebélyes, zöld erdőben, miközben madarak röpködnek a fejem felett. Akkor már nem féltem tőle és csak néztem. Szép nagyra nőtt állatka volt, biztosan szőrök is nőttek rajta. Egészen máshogy repült mint a madarak. Igazán muris ilyen állatkát fogadni otthon. Kár, hogy csak kevés idő darabkát gyönyörködtetett önmagában: El kellett engedni őt. Kinyitottuk az ablakot és egy idő után rá is jött annak módjára, hogyan kell használni ezt a nem túl bonyolult fallyukasztó szerkezetet.
Így végül elbúcsúztunk, de mókás dolog volt fogadni Denevér apót. Ritkán adódik olyan lehetőség, hogy ilyen különleges látogatónk legyen. Megragadta a gondolataimat az a pár pillanat.