Az új rajzok a nem túl távoli jövőt ábrázolják. Az első képen megjelenő Langeléta fiatalember a jövő emberét ábrázolja, akibe mindenféle anyag a fején csücsülő tölcséren keresztül áramlik be. Ezt követően áthalad az agyfélrevezető csatornán és csak ezután érkezik meg az anyag a szervekhez. Ezen új módszer révén nem kell többet rágással és nyeléssel bajlódnunk, hiszen a feji tölcsér mindezen problémákat kiküszöböli.
Az alsó rajzon több elem is megjelenik, de én csak háromról fogok szót ejteni. A legelső oszlopban a második lény a jövő televízióját jeleníti meg. A jelenben még nem számítanak élőlénynek a technikai kütyük, azonban ez hamarosan meg fog változni. A televíziónak lábai, érzékelő szervrendszere és táplálkozó képernyőszájszerve fog nőni. Mindehhez persze még nagyon sokat kell fejlődniük a mai tévéknek.
Másik előszeretettel használt tárgyunk (inkább ruházkodási eszközünk) a póló. A jövő pólója (majdnem jobb alsó sarok) teljes mértékben interaktív lesz. A szövet szálai között élő apró baktériumok és mikrobák a jövőben új élőlénnyé állnak össze, amely viselőjével, az emberrel szimbiota kapcsolatot fog fenntartani. Így sosem kell majd átöltöznünk, ruhánk alakját és színét agyfélrevezető csatornánk falában elhelyezkedő spektrum irányítóközpontunkkal szabályozhatjuk majd.
Végezetül egy kedves állatunkat, a macskát szeretném bemutatni (kb. középen). Házi kedvencünk testfelépítése csak nyomokban fog hasonlítani a mai macskákéhoz. Fülei megmaradnak, azonban szemei, orra és bajsza egyetlen paraérzékelő szervvé olvad majd össze. A négylábas macska továbbra is általánosnak számít majd, azonban léteznek majd többlábú változatai is.
2010. április 11.
2010. április 8.
Új kreációk
Hohó! Elkészültek a legújabb lények és a hozzájuk méltó fotócskák, így most ezeket publikálom is.
Az új lények kitűzők. Kartonból, szövetből, gombokból és gumiból készültek ragasztással. Eddig mindig az volt a bajom, hogy ha megvarrtam az agyszüleményeimet, akkor nagyon sok idő és munka ment rá, viszont nem mindig volt tökéletes az eredmény. Ellenben a kitűzőgyártás sokkal egyszerűbb. 1-1,5 óra alatt elkészül egy darab és nem kell naphosszat görnyedni a varrással.
A leginkább azt szeretem a kitűzőkben, hogy állandóan hordhatom őket, így nem kell egy fiókban, vagy a szobámban porosodniuk. Sőt. Ez kicsit olyan, mintha saját magam bélyegével bélyegezném meg magam. Nehogy elfelejtsem, ki vagyok.
Szóval végtére is elégedett vagyok. A teljesítményem nőttön növekszik.
Az új lények kitűzők. Kartonból, szövetből, gombokból és gumiból készültek ragasztással. Eddig mindig az volt a bajom, hogy ha megvarrtam az agyszüleményeimet, akkor nagyon sok idő és munka ment rá, viszont nem mindig volt tökéletes az eredmény. Ellenben a kitűzőgyártás sokkal egyszerűbb. 1-1,5 óra alatt elkészül egy darab és nem kell naphosszat görnyedni a varrással.
A leginkább azt szeretem a kitűzőkben, hogy állandóan hordhatom őket, így nem kell egy fiókban, vagy a szobámban porosodniuk. Sőt. Ez kicsit olyan, mintha saját magam bélyegével bélyegezném meg magam. Nehogy elfelejtsem, ki vagyok.
Szóval végtére is elégedett vagyok. A teljesítményem nőttön növekszik.
ufó crew
harcimarcik I.
harcimarcik II.
brutál kép
keresztmetszet
2010. április 4.
Mysterious Skin
And as we sat there listening to the carolers, I wanted to tell Brian it was over now and everything would be okay. But that was a lie, plus, I couldn't speak anyway. I wish there was some way for us to go back and undo the past. But there wasn't. There was nothing we could do. So I just stayed silent and trying to telepathically communicate how sorry I was about what had happened. And I thought of all the grief and sadness and fucked up suffering in the world, and it made me want to escape. I wished with all my heart that we could just leave this world behind. Rise like two angels in the night and magically... disappear.
2010. április 3.
Börtön, amelyben élünk
Ma újra felfedező körútra indultam és mint mindig, ismét észrevettem valamit, amire eddig nem gondoltam. Különös lehet, hogy miért sétálgatok egyedül az éjszakában, de ennyi őrültségem nekem is lehet, azt hiszem. Ha sétálok és nem a négy fal között tengődöm, folyamatosan jár az agyam, gondolkozom és talán jobban megismerem a világot...de nem is húznám ezzel a szót, inkább a tárgyra térek.
Bármerre kószáltam is el, egy dolog állandó volt: A Fény. Nyilván, ha nem lenne fény, nem látnának az emberek, így feltétlenül szükséges, hogy éjszaka ne menjünk neki más embereknek, épületeknek, növényeknek stb. Én is így gondoltam a fényre, egészen addig, amíg frusztrálni nem kezdett.
Riasztó, hogy mindenhol ott van, mintha csak egy fegyházban lennénk és minket, elítélteket próbálna szemmel tartani, nehogy valami garázdaságot hajtsunk végre.
A fény útjából nem lehet menekülni, mert mindenképp láthatóvá tesz és az utcák börtön udvarokká válnak. Bármerre is mész, mindenütt erős reflektorok és utcai lámpák vannak felszerelve és a természetes sötétség megszűnik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)









