Őszi termés II.

Szerintem elég jók lettek, szóval biztosan fejlődtem, de persze még nem tökéletes a dolog. Elkezdtem új anyagokat használni: pl filcet, gyöngyöket, szalagokat és hordhatóbbá váltak a kitűzőim, azaz mindegyiknek van valamilyen stílusa, hangulata, viszont még mindig problémát jelent, hogy a ragasztás során fehér, vagy fénylő részek keletkeznek, úgyhogy a továbbiakban is lesz min törni a fejem. A második kitűzőhöz egy kivágott képet használtam, amit bevontam átlátszó tankönyvburkolóval (ami nem csak a szélén egy csíkban, hanem az egyik oldala teljesen ragad).

Ha emlékeztek a robotos bejegyzésre, az első robotomat még celofánnal burkoltam be (akkor is a papírátnedvesedés elhárítás végett) és azért szemmel látható a különbség, a celofánt nem lehet szépen ráragasztani a papírra.

Őszi termés I. (legyes gyűrű)

Szerencsére az őszi szünet elég termékenyen telt. Megszállottan készítettem a kitűzőket és ezt a gyűrűt. Tudom, hogy egy kicsit undorító és nem minden nap hordható, de valami beteg partin simán elmegy. Egyébként valójában nagyon élethű, szerintem ha felhúznám, egész nap csapkodnák a kezemet az emberek...

Fanni ajándéka

Ezt a képet Fanni szülinapjára rajzoltam, így ha egyszer híressé és művésszé válok, nála tessék jelentkezni a kép megtekintése ügyében :]
Az ábrázolmány egy vízalatti világot ábrázol, melyben a hatalmas polipszörny éppen áldozatait, a lufiembert és egy mélytengeri kutatócsapatot gyűjt be csápjai segítségével. A brutalitási feszültséget oldani vágyó szándékkal került a somolygó sokfülszemű nyúlhalrák a bal oldali sziklák tetejére.

A robotok annektálták az agyterületeimet. De hát nem lehet őket nem szeretni, mert olyan édik (L)

Kitűzősereg

Íme, első robotjaim: Robotok: 1.0-s és 1.1-es verzió

Robot 1.0 valójában amolyan prototípusnak számít nálam. Regasztásos technikával készült papírból, kartonpapírból színes ceruza felhasználásával. A felületét celofán réteg borítja a vízhatlanító hatás előidézése végett. Igazából nekem nem tetszik a ceruzával megrajzolós megoldás, mert ceruzával nem lehet olyan igazi, telített, mély színeket elérni, mint ami Robot 1.1-es verziónál sikerült. Ráadásul a celofán borítás sem célravezető az erős fényvisszaverődés miatt. Igaz Robot 1.1-nél, három napig csak bajlódtam a 0,5 milis anyagfoszlányok felragasztásával és a forma kívágása sem kevés gondot okozott, mégis megérte. Mondjuk ugyanezt a robotot semmiképp sem csinálnám meg többször (kivéve ha kitalálok valami ultra szuper forradalmasító technikát). Huh, örülök hogy végre kész lett!